Az most bemutatott dal egyike a legszomorúbb, legdepresszívebb szerzeményeiknek, de mindennek ellenére gyönyörű, és mélyreható dal. A Black Lake Nidstång az Agalloch legutóbbi, Marrow Of The Spirit c. albumának központi szerzeménye. Ez a leghosszabb, és legösszetetteb szám az albumon.
Sejtelmes, baljós dobok, torzított és akusztikus gitárok, és felismerhetetlen suttogások teremtik meg a hangulatot a dal elején, majd négy és fél perc után elhangzik az első kivehető mondat: "Written in the waters...", majd bekapcsolódik a zenébe a suttogó "holtak hangja". Elképesztően hatásos ez a rész, szinte megremeg az ember keze a billentyűzeten, miközben hallgatja.
De az ezután következő, kétségbeesett, majdnem, hogy sikollyal felérő ének, ami a Nidstång-tó "válasza" a holtaknak, az valami fenomenális. Ezt mindenkinek hallania kell. Hét és fél percnél kezdődik, és garantálom, hogy senki, akinek van érzéke az ilyesmihez, nem fogja elfelejteni.
Miután lezajlott ez a páratlan "párbeszéd", egy gyönyörű instrumentális öt perc vár ránk. A zene szép lassan lecsendesül, hogy átadja helyét egy nyugodt, misztikus hangjátéknak, csak, hogy megint bekeményítsenek. És itt el is érkeztünk a dal utolsó fejezetéhez. "Where have all the noble cranes gone" - üvölti hörögve John Haughm. Az utolsó néhány perc black, ill. death metal stílusban teszi fel a pontot arra a bizonyos i-re., majd keretbe foglalva az egész dalt, ismét elhangzik az első sor: "written in the waters..."
Remélem elnyeri tetszésedet ez a fantasztikus dal. Bármilyen gondolatot, hozzászólást, és a bloggal kalcsolatos javaslatot szívesen várok!
Linkek:
Dalszöveg
Az Agalloch weboldala
Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése